Fejlődő virtuális technológiák

A nagyobb cégek mind kísérleteznek a fejlődő technológiákkal, szabadalmakat védetnek le, őrületes pénzeket költenek el kutatás-fejlesztésre. Lehet, hogy nemsokára lesz önjáró autó, mely beszélget is velünk, mint Kitt a Knight Riderben vagy csak fel kell vennünk a megfelelő szemüveget, hogy egyszerre tudjuk elvégezni a szokásos reggeli kulcsfontosságú teendőinket: hírek elolvasása, metrózás, és kávézás 3 az 1-ben (létezik már okospohár is, ami megmondja, hogy ép mit iszol, ha épp nem lennél olyan állapotban, hogy te magad jöjjél rá)! De most inkább lássuk azokat, amelyek már az építőiparra és kapcsolódó területekre lehetnek hatással!

Virtuális valóság

Ráfeküdtek a milliárdos tech cégek a virtuális valóság szemüvegek kifejlesztésére. Még a Facebook is beszállt az üzletbe azzal, hogy 2 milliárd dollárért felvásárolta az OCULUS VR céget tavaly [1], mely vállalat gyakorlatilag állva hagyta versenytársait az OCULUS RIFT kifejlesztésével - a Sony, és a Microsoft is bejelentette, hogy virtuális valóság szemüvegeket fejleszt, azonban ezt jóval az OCULUS E3-on való szereplése után tették meg. A Rift egy virtuális valóság szemüveg, melyhez már kiegészítőket és fejlesztési környezetet is fejlesztenek. 2016 első negyedévében tervezik piacra dobni [2]. Már nemcsak a játékiparban kísérletezgetnek vele, de az építészetben és építőiparban is érdeklődnek iránta.

Azaz, nem csak a számítógépes játékok terepén várhatóak izgalmas változások. Mióta az Unreal Engine 4 nevű, általában játékokat meghajtó virtuális motort illetve fejlesztési környezetet ingyenesen elérhetővé tették, az építészeti vizualizáció piaca is rárepült a valósidejű renderelés előnyeinek kiaknázására. A valós időben történő renderelés lényegében azt jelenti, ami a számítógépes játékokban is tapasztalható: a játékos valamilyen módon irányít egy virtuális szereplőt a játékban és a körülötte lévő virtuális világ valós időben rajzolódik ki, a számítógép folyamatosan számítja a képernyőn látható világot úgy, hogy a játékos szemszögéből releváns tartalom szülessen. Magyarul ez azt jelenti, hogy egy épületről készült virtuális modell a számítógépen valós időben bejárható, és a szemlélő akár különböző interakciókra is képes lehet a modellben, például felkapcsolhatja a szobában a lámpát. Persze ennél jóval érdekesebb lehetőségek is rejlenek ebben, pláne a virtuális valóság szemüvegek használatával. A jövőben akár távolról is szemlélhető, bejárható lesz egy épület vagy létesítmény, illetve még a távoli vezérlésre, feladatok elvégzésére is lesz lehetőség, megkönnyítve ezzel az üzemeltetést. Mindehhez egy megfelelően előállított virtuális modellre és az ezt támogató szoftver és hardverkörnyezetre lesz szükség. Az alábbi videóban láthatjuk, hogy hol tart ma ez a technológia, itt az Unreal Engine 4 motor valós idejű épületbejárásáról készített egy felvételt az ezzel foglalkozó cég:

Kiterjesztett valóság

Hasonló dologról van szó, mint a virtuális valóság, a lényege azonban az, hogy a meglévő valós környezethez ad hozzá virtuális elemeket egy közvetítő közegen keresztül. Ez lehet olyan szemüveg, amelyen keresztül látjuk még a körülöttünk lévő világot, ugyanakkor képes a szemünk elé virtuálisan generált képeket vetíteni, melyeknek a helyzete, mozgása összhangban van a valósággal. Például egy üres szobában állunk, de a bútorok megjelennek virtuálisan a szemünk előtt, mintha ott lennének előttünk. A kiterjesztett valóság elveit kihasználó megoldások már léteznek mobiltelefon vagy tablet felhasználásával is (már egy csomó app és szolgáltatás specializálódott erre, például az Augment), ilyenkor a készülék kamerájának segítségével a képernyőn látott valóság keveredik a virtuális valósággal. A technológia alapja a szemlélő (és a kezében tartott készülék, tárgy) mozgásának követése.

A LEONAR3DO készülék ehhez hasonló elvek szerint működik, nem mellesleg magyar találmány [3]. Egy szemüvegből, egy kézbe vehető vezérlőeszközből és a monitorra helyezhető mozgáskövető érzékelőkből álló ökoszisztéma a virtuális 3D modellezés technikáját hivatott volna forradalmasítani. Sajnos ez máig nem történt meg, a LEONAR3DO inkább az oktatásban lett népszerű, több egyetem is kiépítette egy-egy termében az ehhez szükséges infrastruktúrát, azonban a professzionális kreatív szakmákban nem igazán terjedt el, ezért Rátai Dániel (a feltaláló) cége elindult egy másik irányba: a közösségi 3D modellezést fejleszti [4]. Ez a Leopoly, melynek honlapján bárki virtuális modelleket készíthet az online böngészőkből elérhető eszköztár segítségével, és ezeket a személyes tárgyakat a szolgáltatás segítségével ki is nyomtattathatja 3D-ben.

Ez a technológia egyelőre gyerekcipőben jár, a valóság és a virtuális világ összemosásában rejlő lehetőségek azonban érdekesek. 

3D nyomtatás

Ez egy valóban nagyon izgalmas téma, melyet már előző cikkünkben megemlítettük. Most kicsit hosszabban időzünk a 3D nyomtatás közelében. Formába önteni egy gondolatot! Ez a művészet esszenciája. Még jobb, ha ez a forma kézzelfogható. A 3D nyomtatás technológiája rohamosan fejlődik. A virtuálisan létrehozott modellekből nagyon gyorsan előállítható a végtermék kicsinyített fizikai modellje, vagy akár az 1:1-es méretű teljesen funkcionális változat. Ha van valami, ami forradalmasíthatja az egész iparágat, ez az! Elég csak egy pillantást vetni a következő modellre, amely egy vázas tartószerkezet összekötő elemének 3D nyomtatóval létrehozott valós léptékű modellje. A formát úgy alkották meg, hogy figyelembe vették a statikai tulajdonságait: megvizsgálták, hogy a formában hogyan érvényesülnek az erőhatások, ezért „anyag” csak ott van és csak annyi a szerkezetben, amennyi feltétlenül szükséges [5].

Már azt is tudjuk, hogy a 3D nyomtatókkal lehetséges teherbíró anyagokat is létrehozni, tehát akár elég masszív igénybevételeknek is megfelelhet a végtermék. A  MarkForged csapata egyenesen erre specializálódott „asztali” 3D nyomtatójukkal. Ha erre ráharapna az ipar (már pedig rá fog), akkor olyan paradigmaváltásnak lehetünk hamarosan szemtanúi, amely a román építészetből a gótikába való átlépéshez lesz fogható, vagy még durvább lesz.

A 3D nyomtatás és egyéb számítógép vezérelt folyamatok művészeti felhasználása pedig szintén végtelen, erre néhány példa:

Üveg nyomtatása Neri Oxman és csapatának munkájával [6], vagy a következő alkotás, mely fonalvékonyságú kötelet és köveket használó nyomtatott (valójában egy ipari robot építette fel, de nyomtatáshoz nagyon hasonló módon) a szerkezet [7], amely önmagában állékony, viszont a külseje eléggé sérülékeny és hajlamos a széthullásra, de a megközelítés még így is briliáns. Utat nyithat a teljesen újrahasznosítható építmények paradigmaváltásához.

 

Források:

[1] http://prohardver.hu/hir/facebook_oculus_vr_uj_tulajdonosa.html
[2] https://www.oculus.com/en-us/
[3] http://leonar3do.com/
[4] https://leopoly.com/
[5] http://www.dezeen.com/2014/12/17/movie-3d-printed-building-components-new-building-shapes-salome-galjaard-arup-video-interview/
[6] http://www.dezeen.com/2015/08/26/neri-oxman-3d-printing-transparent-glass-sculptural-structures-mediated-matter-mit-media-lab/
[7] http://www.dezeen.com/2015/10/13/mit-eth-zurich-research-lab-rock-print-installation-structure-string-robot-chicago-architecture-biennial-2015/